Éppen hatvankét éve, hogy egy aprócska ólom darabbal a kezembe beléptem az információ készítés irdatlan világába. Az az aprócska betű, nem csak csúnyán porzó ólom volt, hanem betűfém amiben az ólom adta a testet, az antimon a tartást, az ón a minőséget és így mindent egybe öntve raktuk össze a világot, a Franklin nyomda kéziszedő regálja mellett. Szabályos terpeszben, bal kézben a vinkli (szedővas), jobb kéz villámgyorsan a betűszekrény felett cikázik. Minden betű külön döntés, minden sor kézzel zárt rend.
Az emeleten már forrón gőzölögtek a betűszedő gépek, monotype és a soröntők a linotype. Majd lett a fényszedés amit úgy képzeltem, hogy egy marék csokor fényből lesz az újság. Majdnem, de nem egészen. Nincs ólom, a betű fény lett. Filmre exponált jel.
És aztán ez az egész hóbelevanc a képernyőre költözött. De a könyv illata a lelkemben megmaradt, ha kinyitok egy könyvet és beleszagolok, mindent látok.
A betű valamikor volt fa, majd lett fém, fény és pixel. De az én felelősségem feléd, drága barátom, ugyanaz maradt: amit kiadunk a kezünkből az megmarad és tökéletesnek kell lennie. Nincs kicsit vemhes történet mert tudjuk, a bizalom grammokból építkezik és mázsaszám vész el.
Úgyhogy igyekszünk megfelelni neked, a kornak. És most éppen a hangalapú AI bevezetésén dolgozunk, hogy legyen aki türelmesen válaszol arra kérdésre, akár este nyolc órakor, hogy egyméterszer egyméteres képet ki tetszenek tudni nyomtatni. Most.
Addig is foglalkoztassátok a www.erddigital.hu oldalon a szövegalapú okos agentünket.
